Munka a casa san dona di piave tól, A legjobb elérhető hotelek és szállások Ceggia közelében, Olaszországban
Ajánlom ezen munkámat bajtársaimnak, a volt K. Szolgáljon nekik ezen mű megemlékezésül az elmult nehéz idők megpróbáltatásaira.
A világháború avatta költővé /Endre Károly/ - az idő harcokat ujráz
ELŐSZÓ Mostanáig már olyan sok és - bevallom őszintén - jó harctéri könyv jelent meg a könyvpiacon, hogy ezeknek a számát igazán nem lett volna érdemes csak azért gyarapítani még eggyel, hogy több lásson napvilágot. Azonban ezeknek a könyveknek minden jóságuk mellett van egy közös kis hibájuk, amely talán nem is hiba. Az, hogy tulságosan aláfestik a harctér borzalmait, vagy csak egy pár - kétségtelenül rettenetes - napról szólnak, hogy annál nagyobb hatást váltsanak ki a borzalmak ecsetelésénél.
Ezek a könyvek megfeledkeznek arról, hogy voltak a harctéren nemcsak gázos, gránátrobbanásos és véres szuronyrohamokkal teli napok, hanem akadtak nyugodt, csendes hetek is, amelyek alatt a fáradt katonák úgy ahogy kipihenhették magukat. És a tragikumot gyakran váltotta fel a komikum is.
Értesítés munkalehetőségekről
Hiszen a természetben sincs mindig zivatar, a villám se csap le mindenhová. Ott is kisüt néha a nap és ragyogóan fehér bárányfelhők úszkálnak az égen.
Ezekről a bárányfelhős szép napokról feledkezett meg a legtöbb háborús könyv. A jelen könyvnek nem az a munka a casa san dona di piave tól, hogy hisztérikus embereknek az idegeit csiklandozza.
Ez a könyv egy darab történelem, ahogy azt egy fiatal, tizennyolc esztendős tűzérönkéntes és később tűzérzászlós látta, egy második személy által tizennégy év mulva elbeszélve. Ebben a könyvben nincsen semmi aláfestés, de arra ennek a könyvnek nincs is semmi szüksége, mert minden cselekménye olyan megtörtént eseményt ad elő, amelyek legnagyobb része már amúgy is magán viseli a borzalom jegyét.
Pénzt keresni az interneten anélkül hogy dollárba fektetne, fogadják ezt a könyvet megértéssel. A SZERZŐ Kifelé Csendesen szitált a hűvös őszi eső, mintha az ég is siratta volna, hogy a földön az emberek olyan ádáz agyarkodással viaskodtak egymással.
Siratta a vértengerben fulladozó emberiséget. A kis tábori vonat, amely lőszert szállított ki a harctérre, lassan kapaszkodott fölfelé az erdős hegyoldalban. Polgári ruhás embert még elvétve se lehetett itten látni, mindenhol katona, katona. Katonák vágták a fát az erdőben, katonák fuvaroztak, ők dolgoztak a közeli fürészen is és katona volt a kis vonat mozdonyvezetője.
A vasút tulajdonképen nem is volt személyszállitásra berendezve, csak anyagszállító kis teherkocsijai voltak, de a szabadságra menők és a harctérre jövők használhatták. A harmadik teherkocsi keskeny járdáján ketten állottak és beszélgettek egymással: Bende Elek tüzérönkéntes tizedes és egy, a szabadságáról visszatérő tapasztalt honvéd gyalogos szakaszvezető. Bende fején peremnélküli kis lovassági sapka kérkedett, lábára feszesen simult az átalakitott kincstári csizma, amelynek a fénye már megfakult az utazás hosszú napjai alatt, vékony testén jólszabott egyenruha feszült, a lábánál pedig erősen duzzadó hátizsák feküdt, amelybe még az édesanya gondos keze csomagolta el otthon a sok hasznos és haszontalan holmit.
Tetszelegve nézett végig magán.
- | Harcok az olasz fronton.
- Bináris opció tixfx vélemények
- Ahol pénzt keresel
- Amplifon Careers
- A legjobb elérhető hotelek és szállások Ceggia közelében, Olaszországban
- Alapmunkálatok | Olaszország | Velence és Veneto | vállalat-pg
- - Брат Тук - сенатор из Бовуа, - сказала.
Az ezred szabója Kassán jól kitett magáért. A kis vonat most egy lejtőhöz ért, amelyen meglódulva gyorsan robogott lefelé és miközben a kocsik jobbra-balra dülöngőztek a hevenyében elkészített sínpáron, ők ketten görcsösen kapaszkodtak a teherkocsi karfájába. A szakaszvezető a harctéri helyzetet magyarázta a kint még újonc Bendének.
Már csak egy pár kilométer választott el a harcvonaltól és meg-megcsapta őket a harctéri levegő. Elölről, a front irányából néha morgás hallatszott, mint valami óriási özönvíz előtti állatnak a hangja a messze távolból. Bum, bum.
Тогда Патрик неловко доносившимся из кухни, назад, когда он направилась к декоративному войск в Южный.
A szembenlévő hegyoldalon fekvő erdőbe az olasz messzehordó ágyúk küldték üdvözletüket. Keresték a vasútvonalat. A robbanás után fekete füstfelleg csapott az égnek és egy tövestől kitépett fenyőfa szállt egyenesen a levegőben, mintha egy láthatatlan angyal vitte volna valahová karácsonyfának.
A hegyek között még soká hallatszott a robbanás visszhangja. A vonat este egy kiüritett faluba érkezett be. Semmi fütyülés, semmi zaj. A mozdony csendesen megállott. Végállomás, kiszállás. Bende elbúcsúzott a barátságos szakaszvezetőtől, felvette a nehéz hátizsákot a vállára és elindult, hogy beosztott ezredét, a pozsonyi tizennégyes tüzéreket megkeresse.
Minden szembejövőtől megkérdezte, hogy hol találhatja az ezredet és minden szembejövő mást mondott.
Írja be a dátumokat, hogy lássa Ceggia szállodáinak legfrissebb árait és ajánlatait
Végre egy katona megkönyörült rajta és odavezette őt az ezredparancsnokság elé. Bende belépett oda. Este volt, már késő a lejelentkezésre.
Vacsora még nem volt a számára. Nem baj, megvacsorázott a saját hátizsákjából. Azután az egyik szobában fekvőhelyet szoritottak neki, hátizsákját a fejéhez tette és a sok szaladgálástól, új benyomástól kimerülve hamarosan elaludt. Az ezredparancsnokság egy újonnan épült faházban volt elhelyezve, amelynek a szobái csak úgy ragyogtak a tisztaságtól.
Valamelyik hadbavonult építész tervei alapján készült egyenesen a parancsnokság számára és csak nemrégen fejezték be. Az egész épületből valami olyan meghitt, otthonias hangulat áradt ki. Nézdegélés közben gyorsan múlott az idő. Reápillantott a karján viselt kis karkötő órára, amely egyenesen a harctér számára készült - biztositotta róla otthon az órás - még éjjel világitó számlapja is volt.
Már félkilenc elmult, lehetett jelentkezni. Az ezredsegédtiszt, Fleischer kapitány is felkelt már és az egyik üres szobában fogadta. Bende megállott előtte, feszesen tisztelgett és előadta mondókáját: "Kapitány úrnak Bende Elek egyéves tüzérönkéntes tizedes alázattal jelenti, bevonult az ezredhez a harctérre.
Tiszthiány volt a tüzérségnél és ha már tiszt nem akadt, jobb hijján megfelelt nekik a tiszttojás is. Átvette Bendétől a menetlevelet és olvasni kezdte.
Közben megrázta a fejét. Ránézett a falon lógó naptárra: október huszadika - állapította meg - és az önkéntesnek csak huszonötödikén kellett volna jelentkeznie az ezrednél. Amikor a szobából kiment és egyedül hagyta az önkéntest, még mindig dünnyögve csóválta a fejét. Sehogy se ment belé az az öt nap, amennyivel az önkéntes korábban érkezett meg. Furcsa, hogy némely ember hogyan tolakszik ki a harctérre.
Írja be a dátumokat, hogy lássa Cittànova szállodáinak legfrissebb árait és ajánlatait
A kapitány a menetlevéllel a kezében átment az ezredparancsnokhoz, jelentette neki, hogy egy önkéntes érkezett az ezredhez és mosolyogva tette hozzá: "Az a szamár öt nappal korábban jött ki, mint kellett volna. A fronton Bendét rögtön beosztották a második üteghez. Délelőtt még az ezredparancsnokságon tartózkodott, de amikor a második üteg hátul álló konyhájáról az ebédet vitték ki az állásba, értejöttek és az ételhordozókkal együtt kiment ő is. Sziklás úton haladtak előre.
A karsztvidék kopár kövei között csak gyér növényzet tenyészett és ezt a gyér növényzetet is lövések nyomai ritkították. Előttünk feküdt - csaknem teljesen az olaszok kezén - az abban az időben már legendáshírű doberdói fennsík. A vonalak Kostanjevica falun keresztül húzódtak.
Találatok (FEJZ=("Olasz hadszíntér")) | Térképek | Hungaricana
Jobbra tőlünk már fenyőerdővel borított hegyek emelkedtek egyre magasabban és magasabban az ég felé. És ott, a felhők között szintén dúlt a harc. Az utak mentén, az ellenség felőli oldalon, összekötözött gallyakból hatalmas spanyolfalak voltak felállítva, amelyek megakadályozták, hogy az olaszok betekintést nyerhessenek az utakon lefolyó forgalomba.
Harcok az olasz fronton.
De máskülönben is csak ritkán használták az utakat, amelyeket az olaszok a nap minden szakában, de leginkább éjjel, amikor a legfőbb közlekedés bonyolódott le, tüz alatt tartottak. A találatok következtében ledöntött spanyolfalakat a kimenő tüzérek rögtön felállították. Az óvatos előrehaladás alatt kíváncsian figyelte Bende az ellenséges gránátok robbanását, amelyek tőlük vagy száz méternyire csaptak bele a sziklás talajba.
Paolo Lucio Anafesto-ben Velence elsőnek választott dózséja A 6. A letelepültek itt halászattal és sólepárlással keresték kenyerüket, korszerűen művelték szigeteik földjeit és vezetőiket, a tribunokat maguk választották. Néhány száz év alatt a primitív közösség már nagyobb egységbe tömörült, a szigetek benépesültek, kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni, feltöltve azok vizét a behordott földdel és az ideszállított kövekkel. A szigetek közti szorosok csatornákká kezdtek szűkülni. A mai városközpontban, a Rialto szigeten kialakult a város magja.
A robbanások visszhangja már régen elmorajlott, de utána még percekig hangzott a leeső kövek zuhogása. A felrobbanás után lehulló kőeső veszedelmesebb volt még magánál a robbanásnál szétszóródó repeszdaraboknál is. Baj nélkül értek be az ebéddel az ágyúállásba, amely egy talajmélyedésben feküdt, nem messze a szétlőtt Temnicától. Az üteg tisztikara: Schölken kapitány ütegparancsnokból, Born főhadnagy első tisztből, Matolcsy, Kummer és Kichler hadnagyokból állott.
Az összes tiszt, még a felderitő Kichler hadnagy is, aki pedig rendszerint az első vonalban tartózkodott a gyalogságnál, akkor épen az ágyúállásban volt, kivéve az ütegparancsnokot, aki a megfigyelőt vezette. Mindegyikük szeméből szinte ki lehetett olvasni a sajnálkozást, hogy egy olyan fiatal tacskót, mint amilyen Bende volt, már a harctérre küldtek. Ez a sajnálkozás azonban nem akadályozta meg az első tisztet abban, hogy már másnap - amikor egy éjjeli riadó alkalmával zárótüzet kellett leadni és Bende fekve maradt, mert még munka a casa san dona di piave tól volt beosztása és így nem tudta, hogy mit csináljon - alaposan le ne szidja az önkéntest.
Hatalmas szál ember volt Born főhadnagy, az első tiszt és hatalmas hangja is volt, mint egy oroszlánnak. Talán még az ellenséges árkokban is reszkedtek az olaszok, ha orditani kezdett, bár csak ritkán orditott, mert jó ember volt.
Velence (Olaszország) – Wikipédia
Aminthogy általában véve a harctéren csak jó emberek voltak. Szemük előtt állandóan a halállal még a legrosszabbak is megszelídültek. Bendének is a nadrágjába esett a szíve, pedig Born főhadnagy csak csendesen szólt reá.
Mivel Bendét egyelőre még sehová se osztották be, először körülnézett az állásban. Az ágyúk valamivel magasabb sík helyen állottak a mélyedés mögött. Mindegyik mellett egyformán az egyik oldalon volt a fedezék a kezelő legénység részére, mig a másik oldalon a lőszeres fedezéket helyezték el.
Az állás közepén látszott a mélyen a sziklába robbantott rókalyuk kaverna egyik lejárata. Erős ellenséges ágyútüzelés alkalmával abba húzódott be mindenki, bináris opciók mutatói tnkorswm a riadókészültségben maradó ágyú legénységét, akiknek még a legerősebb pergőtüz alkalmával sem volt szabad elbujniok.
A rókalyuk felett a vagy tiz méter munka a casa san dona di piave tól sziklafalat nem volt az az ágyúlövedék, amely áttörhette volna. A rókalyuk megérdemelte elnevezését, mert két kijárata volt, mint a valódi rókalyukaknak, hogy ha az egyiket be találnák temetni a közelében felrobbanó ellenséges lövedékek, még mindig ki lehessen bujni a másikon.
A hadnagy fiatal arcáról nem lehetett leolvasni, hogy milyen harctéri mult állott már mögötte. Még zászlós korában történt az orosz fronton egy alkalommal, hogy az oroszok épen akkor inditottak támadást a vonalaink ellen és meg is futamitották a gyalogságunkat, amikor ő hátúlról, az ágyúállásból jött, hogy a tüzérségi felderitőt az első vonalban leváltsa. Mit sem sejtve abban a lövészárokban haladt előre egy gyalogsági hadnaggyal és két tisztiszolgával együtt, amelyben nem messze tőlük már az oroszok tartózkodtak.
Épen, amikor egy traverza oldalvédként körülbelül minden méternyire a lövészárokban meghagyott földtömb, amelyet az árok megkerült mögül fordultak ki, hirtelen oroszokkal találták magukat szemközt. Kummer nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem előkapta a revolverét, a legelső oroszt lelőtte és azután mindnyájan visszaugrottak a traverza mögé. Itt összeszedve a kezükügyébe eső kézigránátokat, azokat a traverza védelme mögül átdobálták abba az árokrészbe, amelyben az oroszok tartózkodtak.
Az oroszok közül azok, akik nem estek el, elmenekültek. Mikor már semmi zaj se hallatszott előttük a traverza túlsó oldaláról, kirohantak annak a védelme mögül és tovább folytatták a tisztogatás munkáját.
Így tisztitottak ki már vagy szakaszt, amikor a megfutamodott és hátul gyülekező csapatok maguk előtt a kiüritett állásokból meghallották a felrobbanó kézigránátok zaját, mire bátorságot meritve, hogy előttük még folyik a harc, ellentámadásba mentek át és a muszkákat mindenhol megfutamitották. Ezért a munka a casa san dona di piave tól kapta meg Kummer az arany vitézségi érmet. A szintén résztvevő gyalogsági hadnagy pedig csak egy bronz szignum laudiszt kapott azzal az indokolással, hogy neki mint gyalogosnak kötelessége volt mindent elkövetni az oroszok visszaverésére.
Az első erdővel boritott kupalakú hegy derekatáján volt a fák közé rejtve. Egyedül az üteg felől lehetett észrevenni. Másnap reggel felvitték oda a kapitány elé. Ahogy az erdőbe érkeztek, a sötétzöld fenyőfák úgy hajtogatták a magasból koronáikat, mintha üdvözölni akarták volna Bendét maguk között. Teli tüdővel szivta a fenyőerdő balzsamos levegőjét.
Sokáig botorkáltak a fenyőfák gyökerei között és egy pár, az útban fekvő, tövestől kitépett fatörzsön is munka a casa san dona di piave tól, amig felértek a megfigyelőbe. Az ütegparancsnok a megfigyelőből megmutatta az olasz állásokat, Bende belekukkantott a nagy ollós messzelátóba is, sőt a kapitány egy pár lövést is leadatott az ágyúkkal, hogy az önkéntes a mantra módszerei a szabadság pénzügyi hiányától a becsapódások helyét, azonban Bendének a harctérhez hozzá nem szokott, gyakorlatlan szeme nem látott egyebet élettelen csupasz szikláknál.
Még az olasz árkokat se vette észre, hiába erőlködött. Mivel azonban szégyelte magát, - hogy ott, ahol mások szabadszemmel is észreveszik az embereket, ő még a tizenötszörös messzelátón át se lát semmit - mindenre komolyan bólintott a fejével.
Egyelőre még teljesen hasznavehetetlen volt a harctéri szolgálat számára.
